1. rész
Lara 30 éves, házas. A férjét, Áront 5 évvel ezelőtt ismerte meg, annak a több évtizede töretlen népszerűségnek örvendő, fejre szerelhető elektronikus eszköznek a segítségével, amellyel a hölgyek akár az utcán sétálva is megtalálhatják a párjukat.
Amióta ugyanis az emberiség elvesztette a bal szemét és ezzel együtt a távolra látás képességét is, csökkent a házasságkötések száma. A kutatások azt mutatják, hogy a Larához hasonló fiatalokra, akik már rövidlátással és egy szemmel születtek, jóval kisebb eséllyel talál rá a szerelem. Ráadásul a Küklopsz-generációnak az esztétika és a szépség fogalmának újraértelmezésével is meg kell küzdenie.
Ennek a problémának a felismeréséből született a lámpa, amely a fejre illesztve, bonyolult technológiája segítségével képes a viselője számára legmegfelelőbb társ felismerésére. Amióta Lara fejlámpája felvillant, boldogan élnek együtt Áronnal a víz alatt.
Áron ugyanis egy hínárfarmon dolgozik, amely a város lakosságának 80 százalékát látja el élelemmel. Még néhány Michelincsillagos étteremnek is beszállítanak. A legfinomabb steak és bourbon whisky is az ő farmjukról származik. Habár drágább alapanyag, mint a fűrészpor, mégis óriási igény van rá az élelmiszerek előállításához, amióta 12 milliárdos a Föld népessége, kiegészülve a többi bolygóról érkező turistával.
Valahogy így hangozna egy beszámoló a 2020-as év hétköznapjairól, ha a 20. század elején megfogalmazott jóslatok egy része beteljesült volna. Az embert kezdetektől fogva izgatja a gondolat, hogy vajon hogyan fog kinézni a világ a jövőben. Milyenek lesznek az emberek, a minket körülvevő természet?
MIÉRT IZGAT MINKET ENNYIRE A JÖVŐ?
Michael Barkun politikatudományi professzor, az utópisztikus mozgalmak kutatója úgy véli, hogy az emberi elme egyszerűen irtózik az ürességtől. „Ahol nem találunk bizonyosságot a jövőt illetően, ott feltételezéseket gyártunk, valószínűségekkel foglalkozunk, és ahol a valószínűségszámítás is túlmutat a számítási képességünkön, ott menedéket keresünk a tudatlanság elől a képzeletünkben.”
Vannak, akik az előrejelzéseket tudományos számítások alapján végezték, mint például Leonardo Da Vinci, aki már a 15. században elkészítette a maihoz hasonló repülők és robotok terveit. Vagy a kevésbé ismert, 17. századi Robert Boyle fizikus és filozófus, aki arról beszélt, hogy a jövőben az ember képes lesz bizonyos testrészek, szervek átültetésére. Sőt, még a mai GPS működési elvét is megfogalmazta. Vagy ott van Stephen Hawking – hogy egy kortársat is említsünk –, aki többek között azzal ijesztegetett minket, hogy 100 éven belül kihalhat az emberiség.
Természetesen ismerünk olyanokat is, akik a jövőbe látás misztikus képességét érezték magukénak, így a közismert 16. századi csillagász, Nostradamus, aki sokak szerint Hitler és Napóleon felemelkedésének tragédiáját is megjövendölte. És persze léteznek olyan kreatív elmék is, akik a hatalmas képzelőerejükre támaszkodva valahogy képesek bizonyos jövőbeni történéseket a maguk teljességében lefesteni (vagy csak szerencsésen beletrafálnak). Ilyen volt Verne Gyula is, aki 1865-es novellájában, 100 évvel az Apollo 11 Holdra érkezése előtt megjósolta, hogy az ember eljut a Holdra. Ráadásul még a súlytalanságról is írt, úgy, hogy akkoriban még senki sem tudta, hogy a gravitáció másképpen működik az űrben, mint a Földön.
„Ha valamilyen csodával határos módon egy prófécia pontosan úgy festi le a jövőt, ahogy az bekövetkezik, az annyira elrugaszkodott és abszurd, hogy senki sem hiszi el” – vallja Arthur Clark sci-fi író, többek között a 2001: Űrodüsszeia című könyv szerzője. Ilyennek tartották a Föld túlnépesedéséről és az ezzel járó víz- és élelmiszerhiányról szóló apokaliptikus jövendöléseket, valamint Nicola Tesla fizikus-feltaláló 1909-ben kinyilatkoztatott vízióját arról, hogy a következő században lesz egy eszköz, ami képessé teszi a használóját arra, hogy akár több ezer mérfölddel távolabb lévő másik emberrel is tudjon beszélgetni. Persze rengeteg hihetetlennek tűnő jóslat valóban nevetséges és beteljesületlen maradt. Cikkünk következő részében ilyen elképzelésekről olvashat.